Egyesült erővel II.

Lélekemelően szép napja volt a magyar nyomdai munkásságnak 1912 szeptember 30-a. Anyaegyesületünk fennállásának ötvenesztendős jubileumát ünnepeltük ezen a napon. Ezen az ünnepségen érzésben nemcsak a magyar nyomdászság forrt eggyé, de a mi örömünkben osztozott külföldön élő nyomdásztestvéreink hatalmas serege is. Az ötvenesztendős jubileumi dátum immár egy negyed évszázad távlatába tűnik. Az egymásra tóduló évek sokasága új jubileumi fordulót érlelt meg számunkra. Az ötven esztendőből hetvenöt lett. S ha most, a háromnegyed évszázad betöltésekor gondolatban végigszáguldunk a nyomdai munkásság hetvenöt esztendején, csak büszkeséggel és örömmel mondhatjuk: érdemes volt! Nem voltak hiábavalók a harcok, a küzdelmek, a fáradalmak, a gazdasági ellenfél felé, a politikai hatalmak felé, a külső és nem ritkán belső ellenségek felé. A szebb jövő felé való törekvésünkben sokszor, nagyon sokszor kellett súlyos akadályokat elgördítenünk az útból. Nem ritkán olyan erőkkel kellett megküzdenünk, amelyek a miénknél sokkal nagyobbak voltak. És az évtizedek folyamán mégsem rettentünk vissza; vállaltuk a nagy munkát a magunk és mindannyiunk érdekében. Bátor és mindenkor tudatos fellépésünknek meg is lett az eredménye. Hetvenöt esztendő sok szörnyű vihara, egy rettenetes világháború és annak anyagi, lelki és erkölcsi összeomlása után itt állunk ma is erőnk, tekintélyünk és kultúránk teljében. S mindez nem valami varázslat eredménye. Csupán egy nagyszerű, már sok-sok csodálatosat alkotó fogalmat nem szabad elfelejteni: egység! Mert ebből indul ki minden. Az egységnek a tudata ad erőt a gyöngének, ad hitet a kétkedőnek, nyújt reményt az elfáradtnak, de épít szilárd, biztos talajt a küzdő harcosnak is.

Mutass kevesebbet