Egyetemes irodalomtörténet I-IV.

Egyetemes irodalomtörténet. I–IV. kötet. [Teljes.] Szerkeszti Heinrich Gusztáv. I. kötet: Ó-kori keleti népek és hellének. II. kötet: Rómaiak és románok. III. kötet: Kelták és germánok. IV. kötet: Ural-altajiak és szlávok. Budapest, 1903–1911. Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda. XX + 742 p. + 40 t. + 1 hasonmás; XV + [1] + 915 + [1] p. + 31 t.; XII + 680 p. + 35 t.; XI + [1] + 746 p. + 25 t..  Egyetlen kiadás. Oldalszámozáson belül mind a négy kötet egész oldalas és szövegközti rajzokkal, fényképekkel, ábrákkal rendkívül gazdagon illusztrált. A mű tervezett ötödik kötete nem készült el. E munkában jelent meg először a kötetek szerkesztője, Heinrich Gusztáv teljes német irodalomtörténete, amely a német irodalom történetének első nagyszabású leírása magyar nyelven. Heinrich Gusztáv mellett a századforduló legjobb irodalomtörténészei tették közzé értekezéseiket: az angol irodalomtörténetet Voinovich Géza, a németalföldit Nagy Zsigmond, a franciát Haraszti Gyula, az olaszt Radó Antal írta. Olvasmányosságra törekvő irodalomtörténeti szintézisünk további erénye, hogy komoly terjedelmet szentel olyan ritkán részletezett (és egészen a XIX. század végéig követett fejlődésű) irodalmaknak, mint a provanszál, a katalán, a rétoromán, a szorb, az örmény – és a nagy irodalmak mellett bőven kitér a törökségi és szláv (lengyel, cseh, tót, horvát, szerb) nemzeti irodalmak történetére is. Mindmáig a legbővebb egyetemes irodalomtörténeti munka, a Monarchia magyar könyvkiadásának egyik legnagyobb ismeretterjesztő vállalkozása, jelentőségében a Nagy képes világtörténet, A magyar nemzet története sorozathoz mérhető. A szerkesztő, Heinrich Gusztáv (Pest, 1845. március 17. – Budapest, 1922. november 7.) irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja, a hazai pozitivista irodalomtörténet kiemelkedő képviselője. 1867-től a budapesti gimnáziumban tanított. 1873-tól a német nyelv és irodalomnak magántanára, majd rendkívüli, utána nyilvános rendes tanára lett. 1891 és 1894 között a Közoktatási Tanács alelnöki tisztségét töltötte be. Ezenkívül a főrendiház tagja, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, valamint a Budapesti Philologiai Társaság és a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke is volt. Részt vett számos folyóirat és könyvsorozat szerkesztésében, illetve több tanulmányában foglalkozott az összehasonlító irodalomtörténettel, legfőképp a magyar-német irodalmi kapcsolatok kérdéseivel. Egységes kék vászonkötésben.

Mutass kevesebbet