Egyházüldözés és egyházüldözők a Kádár-korszakban

Hazánkban húsz évvel a rendszerváltozás után – az egyházakon belül és a civil társadalomban egyaránt – különféle ügynökbotrányok kerülnek napvilágra. Egy hamis történelmi interpretációnak köszönhetően, melyet a politika és a médiumok csak felerősítenek, sokakban az a meggyőződés alakult ki, hogy a szocializmus idején a „legkártékonyabb” embercsoportot az ügynökök képviselték. Tudatos figyelemelterelés eredménye ez, hiszen nem az ügynök mozgatta a rendszert – annak legalsó eleme volt csupán. A Kádár-rendszer egyházüldöző tevékenységét feltáró kötetünk kiadásában a katolikus, református és evangélikus egyház egyaránt közreműködött. Mindhárom történelmi egyház fontosnak tartja ugyanis, hogy az elmúlt évtizedek egyháztörténetének kutatása nyomán napvilágra kerüljön az igazság a kommunista diktatúra működésének mechanizmusáról, az egyházüldözés elvi és gyakorlati kivitelezéséről, valamint az egyházüldözők tevékenységéről. Az egyes tanulmányok szerzői ezért objektív módon, több éves kutatások eredményeit felhasználva, részrehajlástól és elfogultságtól mentesen mutatják be, hogy kik voltak a Kádár-rendszerben az egyházpolitika, az egyházüldözés működtetői, s milyen párt- és állami szervek határozták meg az egyházakkal szembeni eljárásokat. A magyar sajátosságok mellett megismertetnek a különböző szocialista országok területén élő és ott üldöztetést szenvedett egyházak helyzetével is.

Mutass kevesebbet