Eikon / εἰκών

Szabó Lajos egy, többé-kevésbé rejtett kamarakiállítás (Fiatal Művészek Klubja) és az Életünk című folyóirat egyik különszáma után még mindig titokzatos alakja a magyar kultúrának. Arcvonásait megörökítette a jó barát Vajda Lajos, sokszor idézte őt Tábor Béla, Kunszt György vagy Kotányi Attila, mégis keveset tudunk róla. Kassák köréhez tartozott, majd szellemi hagyatékát tovább ápolta a „Rottenbiller utcaiak" és a köréjük csoportosulok laza társasága. Filozófus volt, teóriájában egyezkedik istenhit, közgazdaságtan, jelelmélet és logika, de rajzolóként sem jelentéktelen. Nem állt tőle távol a Zen-buddhizmus, de akármilyen vallási vagy nem vallási irányzathoz is próbáljuk sorolni, egy törekvése bizonyos, a transzcendencia keresése. Kalligráfiái az általa olvasott könyvek lapjainak margójára rótt jelekből fejlődtek ki - egyszerre reflexiók, ösztönös gesztusok, titkos írásjelek és tudatos, „rutinírozott" (Tzara) rajzok - beleillenek a nemzetközi informel legfőbb vonulatába. A napokban fedeztem fel, hogy félelmetesen hasonlítanak Tandori Dezső rajzainak és rajzolt verseinek vonalvezetéséhez. Kotányi Attila minden követ megmozgatott, és a Stiftung Kunst und Kultur des Landes Nordrhein-Westfalen jelentős támogatással járult hozzá, hogy ez a kiállítás létrejöhessen. Segítségükkel megpróbáljuk Szabó Lajost méltóképpen és végleg elhelyezni a modern magyar „képírás" történetében.

Mutass kevesebbet