Éjszakai vallomás

"Ezúttal ​is legszívesebben regényem hősének adnám át a tollat. Ha róla van szó, annyira megszoktam, hogy ő közvetítse mondandómat. Mielőtt hőssé érett, tizenöt esztendeig csak vitatkoztam vele, gúnyt űztem belőle, viszolyogtam tőle, néha sajnáltam, máskor megvetettem. De minden hiába. Elűzni nem tudtam magamtól. Kitartóan foglalkoztatott, nyugtalanított, szinte üldözött. Fáradhatatlanul visszatérő kísérlete volt a múltnak, egy elsüllyedt világnak. A végén csatát nyert: a bűvkörébe vont, megértő barátja lettem. Már nemcsak őt, azaz a jellemét okoltam, amiért oly szolgalelkűen függesztette tekintetét bálványaira és jövőjére. Sok mindent megtudtam róla. Kezdve attól, hogy már az iskola kissé kijelölte sorsát. Már akkor úgy látta: csak az jut valamire, aki a gazdagokhoz, a hatalmasokhoz dörgölődik, hozzájuk húz, nekik hódol. S a szerencsétlen erre nevelte magát. Az ármányos és céltudatos szolgalelkűségre. Hogy általa ő is a gazdagok, a hatalmasok közé kerüljön. Mégsem jutott messzibbre, minthogy esténként frakkot öltsön, frakkot, de fekete nyakkendővel: első osztályú és jó modorú pincér lett belőle. S egyre inkább művésze a szolgalelkűség művészetének, és megszállottja a titkos nagyravágyás rögeszméjének. Aztán eljött valami, amire ő maga sem számított. Az úgynevezett nagy esély. Egy nő. Abból a magaslati világból, amire mindig olthatatlanul vágyott. De nem mondom tovább: beszéljen ő maga, kezdje meg a vallomást. Nyugodtan engedem a világ színe elé. Minden sorára vigyáztam: ne szépítse, ne higítsa fel a történtét. Arra is ügyeltem, hogy jelképpé emelje megnyomorított személyiségét. Hogy felmutassa: ez voltam, ilyenné tettek. Hogy a mát is figyelmeztesse: emberek, a szolgaságtól megszabadultatok, de a szolgalelkűség és a csalárdság ábrándok kígyófészkei még bennetek lapulhatnak. Nézzetek le mélyen a lélek redőibe, s vessétek ki magatokból ezeket a kígyófészkeket. Tűzzel-vassal és körömmel. Mert egyenes gerinccel élni s a valóság csodás és szertelen lehetőségei között – ez az igazi, az emberhez méltó élet"

Mutass kevesebbet