Ékszerek

Harmincéves 1880-ban, amikor megjelenik a Médani esték című antológia, melyben a Zola köré csoportosult fiatal naturalisták mutatkoztak be; Flaubert, aki évekig tanítgatta az írás mesterségére, és látta el életre szóló tanácsokkal az ifjú és kezdő Maupassant-t, mesterműnek nevezi az antológiában közölt Maupassant-novellát, a Gömböc-öt. Pályafutásának tündöklő évtizede követi a sikeres bemutatkozást: valósággal ontja érett, remekbe készült novelláit, és tizenkilenc kötetben bocsátja őket közre. És regényt is ír, hatot, köztük a ma is nagyon népszerű Szépfiú-t, továbbá útirajzainak három könyvét, egy kötetre való színdarabot és egy verseskötetet. A bámulatos pálya tragikus hirtelenséggel szakad meg: 1891-ben súlyosan megbetegszik, és két év múlva meghal. Őt tartják mindmáig a novella egyik legnagyobb mesterének, ha nem a legnagyobbnak. Minden novellája remeklés: kristályszerkezet, szűkszavúság, a humor és a tragikum egymást váltó villódzása, az egyetlen, a soha meg nem ismétlődő pillanat megörökítése. Minden szava telitalálat: mindig megtalálja a legmegfelelőbb kifejezést, jelzőt, sohasem éri be a hozzávetőlegessel. S ami a legfontosabb: mindenben, a legjelentéktelenebbnek látszó dologban, jelenségben meglátja a fölfedezetlent, ezt keresi-kutatja minden emberi gesztusban, s ha megtalálta, rögtön megírja, s fölmutatja olvasóinak.

Mutass kevesebbet