Elbeszélések 1937-1942

Részlet a kötetből: Pesti kislány falun Mikor a kisállomáson a vonat megállott, - meg sem állott, csak egyet tüsszentett s továbblihegett - alig lehetett leszállni, s a pesti kislány attól félt, hogy a pakolópapírba spárgával összekötözött csomagjából százfelé röpül a ruhája, inge, cipője. Mert táskája nem volt: a pesti kis, szegény munkáslányok számára nem gyártanak pakktáskát, - csak ott maradt a tovarobogó vonat előtt; filmen egész csinos lett volna, ahogy a szél fújta csinos kis barna kabátja szárnyát, s ő a kis barna sapkában úgy pislogott szét, mint a pesti madár az aszfalton, s meresztgette a szemét, hogy vajon várja-e valaki, vagy itt ragad a vad prérin? - Csibe, Csibe, Csibe - sikoltozott örömmel feléje Böske, a barátnéja, aki meghívta s csakugyan elébe jött. - Jaj, gyere már, segíts, az anyja szemit, nézd csak, minden kipotyog. Böske kacagott, átölelte, megcsókolta, de a kislány addig moccanni sem mert, míg egy nagybajuszos bácsi végre ki nem szedett a kezéből mindent.

Mutass kevesebbet