Élet az óvóhelyen

Gróf Széchényi Viktor (1871-1945) a katonatiszti pályát váltotta fel a gazdálkodással és a közéleti, alkalmanként a politikai szerepvállalással. Előbb az Országos Tűzoltó Szövetség elnökének választották meg három évtizedre, majd 1906-tól, közbeékelt kihagyásokkal, 1939-ig Fejér vármegye és Székesfehérvár főispánja lett. 1944 Karácsonyára fiát, a vadászként és íróként ismert Széchényi Zsigmondot ment feleségével együtt meglátogatni az Úri utca 52-be - és az ostrom idejére ottragadtak. Napi jegyzeteket készített ott-tartózkodásuk alatt. Alig két hónappal élte túl a megrázkódtatásokat: 1945. áprilisban meghalt. Dr. Ney Klára Mária (1913-1999) a budai Várnegyedben legrégebben honos család leszármazottja, a Várbarátok Körének elnöke 1967-től haláláig, és polgári foglalkozása mellett költő és műfordító. Szülei házában, a az Uri utca 19-ben élte végig az ostromot, amelynek során több családtagját és ismerősét is elvesztette. A légoltalmi pincében készített jegyzetei alapján 1945-ben írta meg részletesen, irodalmi igénnyel ostrom alatti életük történetét. Dr. Szaplonczay József (1901-1977) Kecskeméten született, majd jogi doktorátust szerzett Pécsett. A Szentháromság téri épületben működő Pénzügyminisztériumban dolgozott, mint miniszteri tanácsos 1944-ig. Feleségével és három gyermekével 1927-től a Várban élt, ott élte át az ostromot is. A nehéz és embert próbáló hosszú hónapok alatt helytállt nem csak a családjáért, hanem az Uri utca 7. sz. ház és környezete lakóközösségéért is. Az ostrom alatt és után vezetett naplóját az utódainak szóló „tantörténetté" kerekítette ki.

Mutass kevesebbet