Élet és Evangélium

Krisztus föltámadása kezdete és záloga a miénknek. Ha az ő sebhelyeit nem tüntette el a húsvét, hanem inkább megdicsőítette, akkor talán a saját feltámadásunkról sem úgy kell gondolkoznunk, ahogyan valami mesés, de nagyon emberi vágyakozás diktálná. Hogy odaát majd nyomtalan, emléktelen eltűnik minden emberi fogyatékosságunk. Inkább tán megdicsőül, mint Jézus sebhelyei, hogy aki sánta, táncoljon, aki dadog, énekeljen. Egyébként mindez nemcsak a jövő ígérete. A megkeresztelt ember már itt a földön magán hordozza Jézus halálának törvényét, de a föltámadott élet tavaszi törvényét is. Sebeink kapcsolnak Krisztushoz; amikor Tamással együtt kimondjuk: „Én Uram, én Istenem!" Azt köszöntjük, aki egészen magáénak ismer minket, és minden vereségünknek is értelmet ad. (Vérző és tündöklő sebek) Sorozatunk első, Kinyilatkoztatás és emberi szó című kötete bibliai és teológiai tanulmányokat, elmélkedéseket foglal egybe; a második, Az ének varázsa, verselemzéseket, arcképvázlatokat, irodalmi tanulmányokat tartalmazott; a harmadik, Küldetésben című kötet fő témája pedig a nevelés volt. A szerzőnek ezúttal azokat az írásait nyújtjuk át az olvasónak, amelyeket legtágabban talán a lelkiség szó fejez ki. Kötetünk tartalmazza az Élet és evangélium című cikksorozatot, valamint sok, újságban, folyóiratban napvilágot látott vagy kéziratban maradt írást.

Mutass kevesebbet