Életeink

Hargittai István Széchenyi-díjas akadémikus, egyetemi tanár, a Norvég Tudományos Akadémia és az Academia Europaea tagja, a Moszkvai Egyetem és az Észak-Karolinai Egyetem tiszteletbeli doktora vall a könyvben saját és barátai életéről, tudományáról és Nobel-díjas tudósokkal való találkozásairól. A Holokauszttól napjainkig ívelő mozaikok szólnak a politikai rendszerek embertelenségéről, de érzékeltetik a tudományos kutatás felemelő mivoltát is panorámaszerű képet nyújtva napjaink természettudományáról. [A szerző] a könyv mondandóját lelkiismeretesen, pontosan felfűzte a maga tágabb tudományszakában dolgozó Nobel-díjas tudósokkal folytatott beszélgetéseinek fonalára. Az élete történetét, annak értelmét, a történelmi előzményeit, a szakmája krónikáját. S mindezek lelki-szellemi hátterét, azt a kettős kötődést, amit megélt magyarságának és megélt zsidóságának széttéphetetlen köteléke diktált. Műve - személyes voltában - írói munka. Ugyanakkor hiteles tudománytörténeti tanulmány. Történelmünk legújabb korának könyörtelen, s egy iszonyatos megpróbáltatásnak kitett család életének szemérmes krónikája. Hogy többrétű teljességében derűlátást tükröz-e vagy keserűséget, az olvasó döntse el. (Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság volt elnöke) A nemzetközileg ismert kutató a tudományban sikeres emberekről, Nobel-díjasokról ír a velük való beszélgetés alapján - egyszerre tényszerűen és szubjektíven. Egyszerre róluk és önmagáról, értünk. Felfedezés és az út, amely hozzávezet - laboratóriumi események és a világban történtek - kutató és magánember - gondolatok és érzelmek - ezek jellemzik Hargittai István legújabb kötetét. A könyvnek egyetlen hibája, hogy az olvasó nem tudja letenni. (Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke) Egyedi könyv. ...egy életpálya találkozás-gyűjteménye, amit a szerző fokról fokra, kapcsolatról kapcsolatra épített fel, formálva a képeket önmagában és önmagáról. ...Fejlődésregény, tudománytörténet és a történelem gerjesztette lélektan ölelkezik ebben a könyvben, amit más hasonló háttér és élettapasztalat, tudományos pálya nélkül nem írhatott volna meg... nem tudtam letenni, míg a végére nem értem. (Vámos Tibor akadémikus a Holokauszt Alapítvány kuratóriumának elnöke) Nemcsak a 20. századi tudománytörténetről, hanem egyáltalán a 20. századról, főként annak második feléről, benne a szovjet és a magyar társadalmi helyzetről, a nemzeti szocializmus velejéről, illetve velejéig romlottságáról és a nyugati képmutatásról és naivságról is többet tudhat meg az ifjúság néhány oldalon, mint a történelemkönyvek tucatjaiból... Ritka kiegyensúlyozottság van a jó és a rossz történések bemutatásában. Lehet, hogy több volt a rossz, mint a jó, ... mégis valahogy úgy tálalja ezeket egymással párhuzamba állítva, hogy végül is a kicsi, kevés jó marad győztes. Ezt hívják emberi nagyságnak. (Bencze Lóránt egyetemi tanár a Zsámbéki Katolikus Főiskola főigazgatója )

Mutass kevesebbet