Életemet adtam

Kimondhatatlanul sok kegyelem forrása lett ez a csodálatos, Istennek felajánlott, rövid, de lélekben érett gyermeki élet. Temetésén úgy éreztem, mintha nem is gyermek lett volna, hanem egy csodálatos lélek, akit Isten, bűnös emberi létemre, az én gondviselésemre bízott egy rövid időre. Ezt a kis könyvecskét nem azért írtam, hogy bánatomat elsírjam. Nem én vagyok az első édesanya, akinek el kellett válni szeretett gyermekétől. Kati sem az első gyermek, akinek oly sokat kellett szenvednie, hiszen mindnyájan magunkban hordjuk szenvedéseinket, és minden ember életéről könyvet lehetne írni. Legnagyobb lelki vágyam, hogy megérezzék, és életüket asszerint irányítsák, milyen más szenvedni, ha életünket egy nemes célért, Isten országának építéséért, lelkek megmentéséért ajánljuk fel. Tudjunk beletemetkezni Krisztus fájdalmába; akkor, mint egy vízcsepp a tengerbe, beleolvadunk az Ő nagy szeretetébe, ahol elégünk égő áldozatul; mint a pára, melyet felszív a ragyogó napsugár, úgy szívódunk fel mi is, leszünk egyek az Atyával. Vele és Benne, egyek, az örök életre.

Mutass kevesebbet