Életesemények lelki zavarai I-III.

I. kötet kiadási éve: 2005. II. kötet kiadási éve: 2003. III. kötet kiadási éve: 2007. (Második, változatlan kiadás) I. kötet előszó részlet: Előszó részlet: Az előszó mindig szubjektív, sőt: elfogult. A szerző és az iromány viszonyáról szól. Ám legyen! Amikor elküldtem e könyv kéziratát, különösen nagy hála kerített hatalmába: rendkívül szerencsésnek érzem magam, mert már gyerekkoromban azzal játszottam, hogy kitaláljam, ki mit érez, gondol körülöttem, s ilyen-olyan, vagy amolyan megnyilvánulásomra milyen válasz érkezik, s lám, egész életemet kedves játékommal tölthettem. És ez az érdeklődés az évek - no, legyünk hát őszinték: évtizedek - során nemhogy megkopott volna, de a Játék" mind érdekfeszítőbbnek, s urambocsá!, szórakoztatóbbnak tűnik. Érthető, hogy mind mélyebbre ástam magam a lelki rezdülések megértésében, összeolvastam tücsköt-bogarat e témában, s hogy jelentős fordulatot jelentett találkozásom a mentálhigiénés képzéssel, mert közvetlen munkatársaimon túl, tágabb körben is megoszthattam kedvtelésemet! Az, hogy a pszichiáteri és pszichológusi szakmai körön kívül kellett képet adni e jelenségekről, erről a félelmektől övezett, ezért sajátosan zárt világról, nagy kihívást, fokozott felelősséget és sajátos kontrollt is jelentett, egyben újabb, hallatlanul izgalmas feladatot, amely arra kényszerített, hogy évről évre újragondoljam és újrafogalmazzam mindazt, ami a napi rutin során egyértelműnek és lezártnak tűnt. Ez a kényszer, hogy a legegyszerűbb alapfogalmakat is rendre újragondoljam és megfogalmazzam, újabb és újabb megértéseket, korábban nem ismert elmélyülést hozott. Mert az is egy szakma, ahogy a kórházban dolgozom, s az egy másik, hogy az ismereteket, tapasztalatokat, gondolatokat megosztom másokkal. Eközben azon kapom magam, hogy mind több dolgot az ő szemükkel látok, s ettől mást gondolok mindarról, amit eddig csináltam. Ha pedig mást gondolok, másképp is fogom csinálni. II. kötet előszó részlet: A lelki zavarok felismerése és a velük való foglalkozás nem kizárólag a klinikai szakemberek feladata. Ha a terápiás célok nem jelennek is meg más segítő foglalkozásúak munkájában, a lelkigondozó (főként a kórházi lelkigondozó), a tanár, a szociális munkás, az edző is találkozik olyanokkal, akik bár nem lelki zavaruk miatt keresték fel őt, kapcsolatuk olykor mégis megkönnyíti a meglévő vagy éppen ki-alakuló zavarok felismerését. Ekkor pedig emberi kötelességüknek érezhetik a segítségnyújtást. A felismerésen túl ebben sorsdöntő lehet, hogyan, mivel segítenek, mire terjed ki kompetenciájuk, hol, mi-kor és miként kell a rájuk bízott felnőttet, gyereket, sportolót tovább-irányítaniuk a pszichoterapeutához, és ezzel egyidejűleg, vagy a terapeutával együttműködve milyen feladat hárul rájuk. A megfelelő és eredményes munka érdekében tehát tudni kell, mit jelent a lelki zavarokkal való foglalkozás prevenciós, diagnosztikai és terápiás értelemben. III. kötet előszó részlet: A Mentálhigiénés kultúra sorozat negyedik kötetét tartja – virtuálisan – kezében a kedves Olvasó, mely az „Életesemények lelki zavarai III.” címet viseli. A válogatás a lelki zavaroknak a gyakorlati élet szempontjából kiemelkedően fontos témáihoz vezet minket, sokszor csupán érintve ezeket a területeket. A kötet igen szorosan kapcsolódik sorozatunk előző két tagjához. A Pável Magda által írt fejezet a pszichoszomatika területére kalauzol minket, Takách Gáspár a szenvedélybetegségekre ad kitekintést. Mindkét témakör olyan nagy, és gyakorlati szempontból olyan fontos, hogy különböző aspektusainak körültekintő bemutatása valójában egy-egy önálló kötet tartalma lehetne. Jelen válogatásunkban azonban csak a témák globális felcsillantására volt lehetőségünk. Bár korábbi köteteink írásai is esetekkel illusztrálják mondanivalójukat, e válogatásban külön hangsúlyt kívánunk adni az esetbemutatásoknak. A krízisről a lelki zavarok első kötetében már esett szó, mégis David K. Schwitzer írásának magyar nyelvű fordítása egy olyan esettanulmány, amely további elmélyülésre ad lehetőséget. A kötetben szereplő többi esetismertetés konkrét példákkal, gyakorlati megközelítéssel segíti a korábbi elméleti megfogalmazások jobb megértését. Az egyes esetek mondanivalójának, tanulságainak integrálása az elméleti ismeretekkel az olvasó feladata. A tanulás során ezt a végső mozzanatot tulajdonképpen mindig magunknak kell elvégeznünk az élet más területein is. Szerzőik szerint rendeztük sorba az esetleírásokat, ezzel követve a korábbi kötetekben megjelent tematikát. Végül helyet adtunk Hüllemann professzornak a német egészség-védő kórházi hálózat illetve a sportorvoslás területén megvalósuló, együttműködést érintő munkájának, amelyet Szombathy Mária tolmácsol. Ez a létező, gyakorlati modellt bemutató tanulmány jól kapcsolható a kötet egyéb írásaihoz. Őszintén remélem, hogy az e kötetben található, nagy szakmai tapasztalattal rendelkező szerzők tollából származó írások nemcsak a mentálhigiénés és lelkigondozói szakirányú továbbképzési szakok hallgatóinak, hanem minden érdeklődő olvasónak bővíteni fogják a látókörét, ezzel szolgálva szakmai fejlődését...

Mutass kevesebbet