Elfeledett magyar mesterségek és népélet

Ma már kevesen tudják kik voltak a cellérek (sószállító hajósok), hogyan és miért fogták be a darvakat a darvászok vagy kit hívtak eredetileg a himpellérnek (céhen kivüli hentes) és mit lehetett venni az olejkártól (gyógyhatású olajokkal áruló szlovák vándorkereskedő). Selmeczi Kovács Attila díszes kivitelű albuma a régmúlt népélet és különösen a népi mesterségek világába kalauzolja olvasóját. A szerző négy évtizedes néprajzi munkálkodása során született népszerűsítő munkáit (rádióelőadások, ismeretterjesztő cikkek és gyerekeknek szánt írások) válogatta össze egy kötetbe. A rövidebb szövegek hat nagyobb egységbe szervezve mutatják be a népi kultúrát. Az első rész a vadászok és halászok fogásait írja le. Ezután a szilaj pásztorokkal és a nagyállattartás kultúrájával ismerkedhetünk meg. A parasztok világából a búza termesztésének és felhasználásának különböző szakaszai (szántás, vetés, aratás, szemnyerés, kenyérsütés) kerülnek leírásra. A számos elfeledett vagy letűnt falusi mesterség megismerése után a befejezés a hagyományos életmód mindennapjaiból villant fel életképeket: milyen körülmények között laktak, miket ettek, hogyan szórakoztak a régi falusi emberek. A kiadványt fekete-fehér és színes fényképekből, szakmunkákból származó illusztrációkból valamint 19-20. századi képzőművészeti alkotásokból álló gazdag képanyag teszi látványossá. A kötetből a hagyományos népi kultúra klasszikus, kissé idealizált képét ismerhetjük meg.

Mutass kevesebbet