Elmélkedés a vadászatról

A nagy spanyol filozófust és esszéírót, a metafizika tudorát egyik barátja, a szenvedélyes vadász Yebes gróf arra kérte, hogy írjon előszót vadászkalandjait megörökítő könyvéhez. Az előszó, amelyre Ortega y Gasset - mivel sohasem vadászott - csak igen nehezen vállalkozott, végül is kisebb könyvnyi méretű lett. Természetesen a vadászatról szól, de még sokkal inkább a filozófiai antropológia, a történetbölcselet és a metafizika alapkérdéseiről, persze kapcsolatban a vadászattal. Ortega y Gasset számba veszi kis művében a vadászat céljait (táplálékszerzés és "sport"), szól a vadászat egyetemes történetének nagy etapjairól (az ősember vadászatáról csakúgy, mint a barokk főúri vadászatairól, az újkor sportvadászatáról stb.), bemutatja a vadászat különböző alapműfajait (magányos vadászat, hajtóvadászat, falkavadászat, solymászás stb.), megkísérli rendszerezni a vadászat pszichológiájával és szociológiájával kapcsolatos tényeket és hipotéziseket, ám mindez csak ürügy ahhoz, hogy igazi mondandóihoz érkezzen. Ahhoz, hogy az emberi és az állati lét fundamentális különbségeire mutasson rá, hogy a vadászatot az emberi (önteremtő és önreprezentáló) tevékenységek hierarchiájában elhelyezze, hogy ember, természet és társadalom triádját modellálja stb. A kis mű élvezetesen megírt, szellemes aperçukben fölöttébb gazdag olvasmány, forgatói szinte észrevétlenül kerülnek bele a filozófia szférájába, ismerkedhetnek meg annak - persze a spanyol egzisztencializmus által színezett - alapproblémáival. - A kötet, minden oldottsága ellenére inkább művelt olvasóknak ajánlható.

Mutass kevesebbet