Elmélkedések az evangéliumról I.

Mit vesz kezébe az olvasó? Olyan könyvet, mely bejárta a világot. Megjelent angol német, francia, spanyol, lengyel fordításban. Csak itthon ismerik kevesen. Pedig ezzel tanított meg Prohászka imádkozni egy országot : hivőket-hitetleneket, papokat világiakat, nőket-fér fiakat. Kezükbe tette az evangéliumot, de nem egyszerre az egészet, hanem mondatonként, és kezdte magyarázni lélekkel, értelemmel, szívvel. Nem tudományosan, professzor módjára, hanem szinte simogatva, dédelgetve a szavakat, hogy az egyszerű lelkek is megértsék. Meg is értették. Nemcsak az esztergomi szeminárium kispapjai, akiknek esténként lelkébe hullatta ezeket a gyöngyszemeket, hanem először az ország papjai, majd akik „éhezték és szomjazták az igazságot". Most újra kezünkbe vehetjük az egykori spirituális száz évvel ezelőtt elmondott és leírt meditációit. Fogadjuk meg tanácsát: ne egyszerre olvassuk el ezt a könyvet, hanem mindig csak egy szakaszt. Elmélkedni annyi, mint találkozni Jézussal; el-elgondolkodunk egy mondatán, és úgy beszélgetünk, úgy viselkedünk, ahogy a tanítványok, akiknek a szíve lángolt, mikor beszélt velük, és akik lelkesen kérlelték: „Maradj velünk...!" Meghatódott lélekkel adom kezébe mindazoknak ezt a remek alkotást, akik szeretnének ebben a rohanó, zajos világban is naponta legalább tíz percig beszélgetni az Úr Jézussal.

Mutass kevesebbet