Elnémult harangok

A kölni Studentenheim őrségi olcsó diákfogadó ónémet éttermében kétmagyar fiú fogyasztotta a fekete árpalevet egy őszi estén. A magasabbik és feketébbik Simándy Pál volt; az alacsonyabbik, egy kék szemű, egérszürke hajú, tömzsi, joviális képű legény, Puskás Gábor. Mind a kettő erdélyi református teológus, Simándy Hunyad megyei, Puskás háromszéki. S miután Nagyenyed gazdag emlőin fölnevelkedtek, most stipendiummal Utrechtbe mentek, teológiai tanulmányaikat tökéletesíteni. Simándy, magas kidudorodott homlokával, nagy kémény nézésű, sötét szempilláktól beárnyékolt fekete szemeivel, vastag nyakával és széles mellével ezt a gondolatot ébresztette a szemlélőben: Még az a fal se szeretnék lenni, amelynek ez a bika a fejével nekitámad. Puskás, akinek folyton járt a szája, olyan benyomást tett mellette, mint a komor bikát körülcsaholó kis szürke kutya. Puskás a németeket szidta. Már Pozsonyban németül kínálták neki a mákospatkót, azóta más szót nem hallott. Utána jött Bécs egymillió némettel, majd Linz, Passau, Nürnberg, Frankfurt és végre Köln. Ez irtóztató, ezt nem lehet kiállani. Góbé büszkesége föllázadt a gondolat ellen, hogy egy városban több német lakjék, mint amennyi székely a világon van. S ez a sok német még csak nem is tudja, hogy székely egyáltalán van a világon, pedig a legműveltebb nációnak tartja magát. Ha az Úristen még egyszer teremtené az emberiséget, bizonyára magyart teremtene legtöbbet. Micsoda ital ez az édeses, barna lé! Odaadná Köln egész évi sörtermését egy kupica fenyővízért. (De régen nem is ittunk!) Aztán, hogy el vannak telve mindennel, ami az övék. Itt a Studentenheimben a fogadós levett kalappal vezette őket a táblához, mely hirdette, hogy egykor Goethe és Schiller itt méltóztattak reggelizni. Reszkető lábbal vezette őket a 27. számú szobába, melynek falát Hans Sachs saját kezűleg szénnel írt verse ékesíti. Johann, a háziszolga, megsúgta, hogy a nagy Napóleon is meghált itt Murat-val és Ney tábornokkal, mikor az oroszországi hadjáratra ment, de persze erről nincs tábla... A magukét áhítatos kultusszal veszik körül, mindenkire ráerőltetik, a más dolgairól meg tudomást se vesznek.

Mutass kevesebbet