Elrendelve

Zoey-t hatalmas veszteség érte – édesanyja meghalt. Pontosabban meggyilkolták. A lány azonban nem zuhan magába, hanem mindent megtesz, hogy megtudja, mi is történt pontosan. Célja elérésében mindössze egyvalaki hátráltatja: Neferet legújabb szolgálója, Aurox, a megállíthatatlan fegyver, aki körül Zoey olyan furcsán érzi magát – mintha ismerné a fiút. Eközben Kalona kezd rájönni, mekkora hibát vétett. Hiányzik neki Rephaim, az egyetlen olyan lény, akiben megbízhatott, a halhatatlan azonban túl büszke ahhoz, hogy fia bocsánatát kérje – vagy mégsem? Persze Neferetről sem szabad megfeledkeznünk – a főpapnőből lett halhatatlan a Sötétséggel kacérkodik, és ravasz tervvel próbálja megtörni az Éjszaka Házának tanárait. És ha mindez nem lenne elég, Erik megjelöl egy lányt, méghozzá rögtön vörös Jellel, ami már önmagában is különleges, ám úgy tűnik, a lányt különleges képességgel áldotta meg az Istennő, mert látja rejlik igazából a körülötte levő vámpírok és emberek lelkében… „– Aurox! Védj meg! Pusztítsd el őket! Neferet teremtménye szinte berobbant a harcolók közé. A fal felől jött, Rephaimmel szemből. Először embernek tűnt. Az alakja olyan volt, mint egy fiatal férfié, bőre a vámpírjelöltek és a vámpírok tetoválásaitól mentes. De túl gyorsan mozgott ahhoz, hogy ember legyen. A teste szinte elmosódott, ahogy lecsapott. Hátulról támadva elkapta a hozzá legközelebb álló Hollómás kitárt szárnyát, és egyetlen borzalmas mozdulattal letépte annak testéről. Több évszázados létezése alatt Rephaim látott már borzalmas dolgokat – követett el rettenetes, gonosz tetteket. De valahogy új, emberi nézőpontja még szörnyűbbé tette az elé táruló erőszakot. Testvérével együtt ordított, ahogy az a földre zuhant a kíntól vergődve, miközben hátából dőlt a vér. Aurox ekkor kezdett el megváltozni. Bár Rephaim az elejétől a végéig látta, mi történik, alig bírta felfogni. A teste nagyobb, szélesebb lett. A fejéből szarvak nőttek ki. Az öklei megduzzadtak. A bőre hullámzott, megmozdult, lüktetett, mintha valami ki akart volna szakadni alóla. A teremtmény lehajolt, és egy szinte már kecses mozdulattal lecsavarta a testvére fejét.” Az Éjszaka Háza-sorozat kilencedik kötete, akárcsak az eddigi részek, hátborzongatóan élvezetes olvasmány. Vámpírok, vámpírjelöltek és titokzatos lények sorsa fonódik össze egy végzetes éjszakán!

Mutass kevesebbet