Elsők - Veni, vidi, vici

Minden egy szimpla "szerdán" kezdődött, amikor a nap első sugarai megjelentek a Pangea, azaz az egyetlen nagy kontinens keleti dombjain. Az esős időszak elejét mutatta a még nem létező donatellás naptár, de a legtöbb folyó már megtelt, s a növényzet is burjánzott. Egy Jóbarátom mit nem adott volna azért, hogy egyszer élőben láthassa ezt a kort, hiszen a legelterjedtebb állatfaj a dínó, az ő kedvence. Szinte mindenhol ők uralkodtak, ám ezeknek az ősi élőlényeknek hamarosan bealkonyulhat. A vízzel teli folyók irányába meginduló szomjas csordák még nem is sejtették, hogy pillanatokon belül valami megpecsételi a sorsukat: egy fénycsóva jelent meg az égbolton, s óriási sebességgel tartott feléjük... Egy ŰRHAJÓ! ...az "LNDT Alice" végül még becsapódás előtt hatalmas robajjal kettészakadt, majd néhány fát letarolva a hasán csúszott, s végül 37 fokban állt meg. Ennyi volt ugyanis árnyékban. Hirtelen csend lett. A sűrű füstben és porfelhőben semmit sem lehetett látni. Elsőként az egyik utas tért magához, aki - miután tudomásul vette azt, hogy márpedig túlélt egy ilyen katasztrófát komolyabb sérülés nélkül - könnyedén, egy fél mondatban összegezte a történteket ékes anyanyelvén: - Hú ba---meg! Nahát, egy MAGYAR!

Mutass kevesebbet