Eltaszított fele királyság

A kötet a rendszerváltáskor félbehagyott nagyberuházásról, Bős–Nagymaros máig megoldatlan vitájáról, Szigetköz sorsáról szól visszatekintésekkel, tizenegy nagyinterjúval, fotóalbummal és egyedülálló hullámtéri térképpel. A részletes hullámtértérkép 1:20.000 méretarányú, 2,2×0,3 méteres, részletgazdag. Már önmagában különleges érték, hiszen feltünteti minden Duna-ág, holtág, belső tó, sziget, bukó nevét Rajkától egészen a medvei hídig. Hihetetlen sok és precíz munka eredménye. A korábbi dokumentációkat, helyszínrajzokat légi felvételek alapján pontosították, s többszöri rocsós bejárás során korrigálták az adatokat. Sőt: egyes helyeken geodéziai felméréseket is végeztettek. Az elnevezésekről többször egyeztettek szigetközi erdészekkel, halászokkal. A dunakiliti fenékküszöb átadása után néhány évvel „névadó ülést” is tartottak, ekkor született meg például Dunaremeténél a Mosói-zárás elnevezés. A régi tervekben a szigetközi műtárgyak csak számmal és betűvel voltak jelölve: a B4-est végül kőhídi zárásnak keresztelték, s így szerepel a térképen is. Az egyes elnevezések máig őrzik, milyen fontos szerepe is volt egy-egy mellékágnak. A Réparakodói például azt, amikor az Öreg-Duna és a mellékág között élő kapcsolat volt, s a beérkező hajókat itt rakták meg terményekkel. Mára már ez az élő kapcsolat megszűnt, az Öreg-Duna elzárásával sikerült feltölteni a hullámteret. A Kisalföld népi kezdeményezésében is megfogalmazott célok, az Öreg-Duna vízszintemelése azt célozta meg, hogy újra összenyitható legyen az ágrendszer a főággal. A könyv egyfajta köszönet is annak a 82 ezer embernek, akik aláírásukkal járult hozzá a 2012-es népi kezdeményezés sikeréhez.

Mutass kevesebbet