Eltékozolt évtized

Miért éppen a hetvenes évtized vizsgálatát tűzi ki céljáule tanulmány? Egyre több jel mutat arra, hogy a XXI. század politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális folyamataira nem a „legendás hatvanas évek”, vagy a szocialista rendszert megbuktató nyolcvanas évek vannak döntőhatással, hanem sokkal inkább a szívósan máig ható hetvenes évtized. Ezért érdemes foglalkozni ezzel az időszakkal. Ebben az évtizedben nem pusztított háború, nem volt forradalom, sem lökésszerű beavatkozás a gazdaságban (például államosítás, kollektivizálás) és még az 1968-as csehszlovákiai katonai intervencióhoz hasonló trauma sem érte a társadalmat. Az évtized tízes éveitől ez a »nyugalom« ismeretlen volt Magyarország számára. A múlt század hetvenes évei szerényen meghúzódnak a sírgödrös „daliás" évtizedek mellett, holott mára már bebizonyosodott, hogy konokul fogva tartják milliók képzeletét. Van, akit az ifjúság varázsa, mást a retróhangulat vonz, s olyan is akad, akit az akkori „biztonság", a kiszámítható politikai viszonyok hívogatnak. A Kádár-korszak „fénykoráról" van szó, amely paradox módon megteremtette a bukás belső feltételeit. P Magam is átéltem ifjúként ezt az évtizedet. Jártam P. Mobil koncertre az Ifjúsági Parkba, Balatonra stoppal, kocsmákba nagy társasággal. Kertmoziban láttam a Halál ötven óráját, és egy éjszaka olvastam el a Tajtékos napokat. Találkoztam a szerelemmel, és vágytam látni a világot. Egy diktatúrában csaknem szabad voltam. De ez a könyv nem erről szól. Ezeket az érzéseket megírtam az Ahogy rendeltetett című regényemben. Láttatni kívántam a kort az Azok a kádári „szép" napok című forrásgyűjteményben. Ezúttal a Kádár-rendszer működését vizsgálom döntően csak levéltárban fellelhető források alapján, tudományos monográfia igényével. Remélem, ezt is szívesen fogadja az olvasó, és általa közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megértsük, milyen szelek is fújdogáltak a hetvenes években Magyarországon. Szerencsés Károly

Mutass kevesebbet