Emil I.

Jean-Jacques Rousseau: Emil oder über die Erziehung. Erster Theil. Braunschweig, 1789. Im Verlage der Schulbuchhandlung. 656 p. [744 helyett???] Jean-Jacques Rousseau (1712–1778) a francia felvilágosodás egyik legradikálisabb és legmeghatározóbb alakja volt. Genfben született svájci származású filozófus, író és zeneszerző, akinek eszméi alapjaiban rengették meg a kortárs gondolkodást, és közvetlen előfutárává váltak mind a francia forradalomnak, mind a romantikának. Rousseau központi gondolata, hogy az ember természeténél fogva jó, de a civilizáció és a magántulajdon megjelenése megromlasztotta. - A társadalmi szerződés (1762): Ebben fejtette ki, hogy a legitim hatalom forrása a népszuverenitás és a közakarat (volonté générale), nem pedig az uralkodó isteni joga. - Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenségről (1755): Ebben a művében a magántulajdon kialakulását tekinti minden társadalmi baj és igazságtalanság forrásának. - Emil, avagy a nevelésről (1762): Forradalmasította a pedagógiát; a gyermekközpontú nevelést hirdette, amely a természetes fejlődésre épít a társadalmi kényszerek helyett. Jean-Jacques Rousseau 1762-ben megjelent Emil, avagy a nevelésről (Émile, ou De l'éducation) című műve a pedagógia és a filozófia egyik legmeghatározóbb alkotása. A regényes formában megírt értekezés Rousseau nevelési elveit mutatja be egy fiktív növendék, Emil életútján keresztül. Negatív nevelés: A nevelő feladata nem a tudás közvetlen átadása, hanem a gyermek megóvása a társadalmi bűnöktől és a hibás eszméktől. Hagyni kell, hogy a gyermek saját tapasztalatain keresztül fedezze fel a világot. Szabadság és tapasztalat: A gyermeknek korlátozások helyett szabadságra van szüksége, hogy természetes hajlamait kibontakoztathassa. 12 éves korig kerülni kell a könyvekből való tanulást, helyette az érzékszervi tapasztalásra kell építeni. A mű öt könyvre oszlik, amelyek Emil fejlődésének különböző állomásait követik: Csecsemőkor (0–2 év): A fizikai gondozás és az anyai nevelés fontossága, a pólyázás és a dajkák ellenzése. Gyermekkor (2–12 év): Az "érzékek nevelése". Emil a szabadban játszva fedezi fel a természet törvényeit és saját képességeit. Serdülőkor (12–15 év): Az értelem és a hasznos ismeretek korszaka. Emil mesterséget tanul (asztalosságot), hogy önellátó és független legyen. Ifjúkor (15–20 év): Az erkölcsi és vallási nevelés ideje. Ekkor kerül sor a "Szavojai vikárius hitvallása" című fejezetre, amely a természetes vallást hirdeti. Felnőttkor és Sophie: Emil találkozása jövendőbelijével, Sophie-val. Rousseau itt fejti ki nézeteit a nők neveléséről, amelyeket ma már elavultnak tartanak, mivel a nőket a férfiaknak való alárendeltségre szánta. A könyvet megjelenésekor Párizsban és Genfben is nyilvánosan elégették, az egyház pedig tiltólistára tette a benne foglalt vallási nézetek miatt. Mégis alapköve lett a modern reformpedagógiának, inspirálva többek között Pestalozzit és a Montessori-módszert is. Karton.

Mutass kevesebbet