Eminescu válogatott versei

Részlet ​a bevezetőből: „Eminescu Mihály, az európai szellem országokon átfutó római limesének egyik őrtornya, mely messzi testvértornyok felé küldi riadt fényjeleit, nálunk csak napjainkban, jobbára az új erdélyi magyar költők jóvoltából vált annyira-amennyire ismertté. A kortársak korszakos tévedések következtében nem vettek egymásról tudomást. Pedig – ha az idők szelleme megengedi – egy Reviczky például szívesörömest ültette volna át a verseit! Az egyazon filozófiai emlőkön nevelkedett román költőben saját igazolását látta volna, s most irodalmunk egy érdekes, a korai magyar-román szellemi közeledés értékes emlékeként ható érintkezéssel volna gazdagabb… „A románok legnagyobb költője” – ennyit tán tud róla, aki elolvasta Szerb Antal irodalomtörténetét, – még annyira sem él a magyar közönség tudatában, mint mondjuk Omar Khájjám, vagy Federico Garcia Lorca. Itt az ideje, hogy arcát – szép és fájdalmas, mint egy megsebesített istenfő a Parthenonon – és egyéniségét, mely Balassával, Petőfivel, Reviczkyvel és József Attilával hordoz sok-sok rokonvonást, tőlünk telhetően megmutassuk…” A bevezetőt Jékely Zoltán írta.

Mutass kevesebbet