Emlékek, gondolatok I-II. kötet

Mintegy 26 országban olvasták világszerte az "Emlékek, gondolatok"-at, röviddel azután, hogy az első kiadás 1969-ben megjelent. A sok-sok együttérző, a művet méltóképpen értékelő visszhang - amely levelek, tanulmányok és méltatások formájában öltött testet - arra késztette a szerzőt, hogy emlékiratát átdolgozza, adatokkal pontosabbá tegye, kiegészítse, s ezzel eleget tegyen a kéréseknek. De nem utolsósorban az is sarkallta őt erre, hogy csattanós választ adjon a túlsó táborból érkezett rosszindulatú, történelemhamisító hangoknak, amelyek megpróbálták kétségbe vonni a szovjet népnek és hadseregének történelmi jelentőségű győzelmét. A szerző, életének szinte utolsó napjaiban is dolgozott emlékiratán. Halála előtt pár héttel adta nyomdába kéziratának utolsó oldalait. Így született meg ez a mű, a marsall utolsó, nem kevésbé ragyogó "haditette" - az irodalom mezején. "Egész életpályámon a legfőbb, hazám és népem szolgálata volt, és tiszta lelkiismerettel mondhatom: mindent megtettem, hogy eleget tegyek e kötelességemnek. Talán e könyv megírása jelentette számomra a legutolsó feladatot" - írja Zsukov emlékiratának befejező soraiban. Valóban az utolsó feladat volt, méltó a sikerekben gazdag életpályához. Ezt nyújtják át most a magyar olvasóközönségnek a kiadók. "Zsukov, a szuvorovi iskola kiemelkedő hadvezére volt. Tudva tudta, hogy a háború legsúlyosabb része a katona vállára nehezedik. gondolom, ezért is forgatják visszaemlékezéseit oly nagy szeretettel az írók. Nehéz versenyre kelni az ilyen irodalommal. Ezt tanúsítják a hajdani események szemtanúi, résztvevői."

Mutass kevesebbet