Emlékhalászat

A titokzatosnak látszó magányosság házában élnek a katolikus Egyház papjai. Külső szemlélő számára a legtöbb plébánia afféle senkisziget az élet zajos tengerén. Itt élnek család nélkül az Isten Robinzonjai. Egyesek sajnálják Őket, mivel életüket meddőnek, értelmetlennek tartják. Mások fölöslegesnek ítélik szolgálatukat. Úgy tekintenek rájuk, mint egy süllyedő hajó halálra ítélt legénységére. Emberek, akik előtt lezárultak a holnap kikötői... De miért is soroljam fel a különféle nézeteket? Helyette, helyettük: itt az írás, olvassátok. Őszinte vallomás ez, ízelítő a papi élet örömből és bánatból szőtt történetéből. Párbeszéd magammal és a lelkembe hulló problémákkal. Ha egy országról megbízható értesüléseket akarok szerezni, nem a hazaárulókat vagy bűnöző elemeket kérdezem meg. Még azokat sem, akik távol élnek hazájuktól, és nem tapasztalják meg anyai szeretetét. Nem kérdezem a látogatóba érkező külföldieket sem, akik felszínesen ismerik hazámat. Azokat vallatom, akiknek édesanyjuk a hazájuk.... A papi életről is csak az nyilatkozhat érdemben, akinek szülőföldje az Egyház, és hivatása Isten népének szolgálata. Az itt olvasható fejezetek ilyen hazai földből fakadtak. Bennük van a Duna völgyének napsugara, széljárása, viharok okozta izgalma... Úgy érzem magam, mint az alföldi tanyák között kanyargó dűlőutakon, ahol jegenyék és akácok között járok. Szerető testvérként borítják fölém árnyat adó lombjukat, és velem együtt közös földben gyökereznek. Egyszer a napsugárban sütkéreznek, máskor viharokkal viaskodnak. Egyszer áldásos esőben fürdenek, máskor a szárazságtól szenvednek. Tavasszal virág- és lombruhába öltözködnek, ősszel alávetik magukat a lombfosztó ősznek. Ám ilyenkor is a következő tavaszról álmodoznak. Én is ezt teszem, mert jó dolog álmodozni. Álmodni arról, hogy az eljövendő tavaszok nem hiába bújják meg életet ébresztő harsonáikat. Álmodni arról, hogy a magyar élet dűlőútjairól nem hiányzik majd a kereszt, amelynek élettelennek látszó fája idéz múltat, és ígér biztató jövendőt.

Mutass kevesebbet