Emlékirat - Jósika Miklós

Jósika Miklósnak, a művészi színvonalú regény megteremtőjének munkásságát jórészt homály fedi. Művei úttörő jelentőségűek, de magukon hordozzák a kezdeti tétovaságot, a romantikus túlzásokat - legfeljebb irodalomtörténeti kuriózumként veszi őket kézbe a mai olvasó. Ha azonban belelapozunk méltatlanul elfeledett Emlékirat-ba, meglepődünk hangjának frisseségén, szemléletének modernségén. Kolozsvár - Lengyelország - Olaszország - Bécs - Nyírség, majd újra Kolozsvár a főbb állomásai az ifjú Jósikának. Tanulmányai befejeztével katonának áll, részt vesz a Napóleon elleni hadjáratokban. Udvari kamarás lesz, így szemtanúként számolhat be a századelő fontos politikai eseményéről, a bécsi kongresszusról. Feleségével Szabolcsba költözik, a házasság azonban egyre keservesebb, ekkor fordul az irodalom felé. Első, nagy sikert ért regénye, az Abafi 1836-ban jelenik meg. Idáig jut élettörténetének elmondásában, amikor a halál kiragadja kezéből a tollat. A mű - először és utoljára - Jósika halálának évében, 1865-ben jelent meg. Befejezetlenül maradt, nem sikerült papírra vetnie írói kiteljesedésének, közéleti szereplésének történetét és az emigráció tapasztalatait, de a torzó így is kellemes, nem ritkán izgalmas olvasmány. Nemcsak művelődéstörténeti értéke felbecsülhetetlen. Remek portréi kortársairól, a kolozsvári, a pesti és a bécsi élet kiemelkedő személyiségeiről, találó rajzai az egykori szokásokról és furcsaságokról valóban megérdemlik a mai olvasó figyelmét

Mutass kevesebbet