Emlékkerti kőoroszlán

Noha magyar-történelem-esztétika szakon végzett, korábbi színi- és filmkritikusi praxisa után első könyve (amelyet Pataki Gáborral közösen írt) művészettörténeti szakmunka volt: az akkoriban jórészt még csak magánlakásokban és néhány folyóiratcikkben ismert és méltatott Európai Iskoláról szóló monográfia. Vannak olyan kultúrák – például az Egyesült Államok akadémiai világa –, ahol az esztétika és a művészettörténet diszciplínája egészen közel áll egymáshoz, mindkét irányba elmozdulhat, és gyakori a perszonálunió. A művészettörténetnek amúgy is száz éve erős a hajlama arra, hogy stíluskritikai, biográfiai, történeti és filológiai feladatai mellett kifürkéssze a mű világlátását, s ezért is érintkezett oly élénken a szellemtörténettel, pszichohistóriával, szociológiával, művészetfilozófiával. Ha ezt a kép és a kerete viszonyának képzeljük el, ahol a kép jelenti a műalkotást és a keret a világot, amely értelmezi, és amelyet értelmez, akkor könnyű belátni, hogy a gondolkodás egyforma joggal adhat elsőbbséget az egyiknek és a másiknak: azért akarja megérteni a világot, amelyben a kép keletkezett, és azt, amelyben befogadjuk, hogy megértse a művet, vagy azért akarja megérteni a művet, hogy általa megértse világát és világunkat, valamint a kettő összefüggését.

Mutass kevesebbet