Emlékrestaurátor

"Ha holnap újra ott ébredek / nem lepődnék meg túlságosan", írja egyik új költeményében Lázár Balázs, aki harmadik könyvében másodszor lép olvasói elé amerikai verseivel. A Nézd, Lear papa című előző kötetének a Kék tó nélküli Kék Tó című ciklusát bővítette itt egész könyvvé. Úgy tűnik, hogy a fiatal költő eddigi életének legnagyobb élménye, a tanévnyi (színészi) tanulmányút újra meg újra megnyitható bánya lett. S a mélyből felbukkanó emlékekből születő versek, mint a mozaikkép hiányzó kockái, folyton színesebbé, elevenebbé, teljesebbé teszik a képet. Az áhítatos kíváncsisággal, ám kicsit naivan és tétován Amerikába érkező huszonéves fiatalember elcsodálkozik, megilletődik az "újvilági" látványtól és élettől, de aztán derekasan végigcsinál, kipróbál szinte mindent, amivel szembe kerül. Utólag mégis, emberként is, költőként is, színészként is az elszalasztott lehetőségeket sajnálja. Ilyenkor elérzékenyül, eltűnődik, "nagyokat nyel a vágy és a valóság közti légnyomáskülönbségtől", s önismeretet tanul, önbizalmat gyűjt a jelenhez és a jövőhöz. Innen nézve talán nem is az a legfontosabb, amit Amerikáról, vagy a messze hagyott szülőhazáról a versekből megtudunk, hanem amit a költő önmagáról elárul. S ha a könyv olvasása közben egyszer csak a saját emlékeinket kezdjük formálgatni, tisztogatni, restaurálni, Lázár Balázzsal együtt elgondolkodhatunk, hogy igen, "az igazság odaát van, de hol?" Bertók László

Mutass kevesebbet