Éneklő kakadu

"Volt egyszer egy csodálatos kakadu, már olvashattál róla. Furcsa mód Bodrinak hívták, de nem ez volt a legnagyobb különlegessége, hanem az, hogy beszélni is tudott, de legfőképp gyönyörűen énekelt. Ebből az éneklésből éltek Bodri gazdái is. Mindezt nem a kényszer szülte, Bodri szerette a gazdát meg a feleségét. Történetünk idején jól éltek, talán elég lett volna, amit Bodri fellépéséért kaptak, de a gazda nem viselte el, hogy ne legyen a föld megművelve, hogy ne legyen tehén az istállóba, ne neveljen disznót, ne zsibongjon a baromfiudvar. Úgy dolgozott, mintha nem lett volna a kis családnak extra jövedelme. Szép is volt a tanya, megirigyelhette akárki. Noha a tanyán minden volt, víz, villany, betonút, csatorna, a gazda igyekezett úgy élni, mint a régi tanyasi emberek. A Nappal kelt, a Nappal feküdt. Pontosabban nem nyújtotta el az estét, éjszakát tévézéssel, viszont - különösen a hosszú téli estéken - sokat beszélgetett a feleségével. Ha megjöttek a gyerekek, unokák a városból, ők is élvezték a beszélgetéseket."

Mutass kevesebbet