Energia, anyag, információ

A tudomány fejlődése során két tendencia alakult ki. Először a differenciálódás jött létre, mert a tényanyag annyira felhalmozódott, hogy áttekinthetetlenné vált. Alighanem az érdeklődési körök képezték ki a határokat az egyes tudományok körül, hogy azután ezek az érdeklődési körök további szűkülése folytán osztódás útján tovább differenciálódjanak. Ekkor jelent meg a Mendelejev-szindróma. Mendelejev működésének kezdetén még az volt a szokás, hogy a kémiát az anyag neve szerinti ABC sorrendben írták le a tankönyvekben. Mendelejev más csoportosítást keresett és talált. Az anyagokat, mégpedig az elemeket úgy tárgyalta, hogy hasonló tulajdonságú elemeket és ezek vegyületeit vette egy-egy csoportba. Ez vezetett aztán a periódusos rendszerhez. A Mendelejev-szindróma volt később, e század húszas évei táján a kémiai technológiában annak felismerése, hogy az alapanyagtól a termékig vezető gyártás egyedi műveletek sorozatából áll. A példákat lehetne sorolni. Leibniz óta talán nem is volt tudós, aki teljes mértékben uralta korának intellektuális gazdagságát. A differenciálódás folytán a tudomány művelése egyre inkább specialisták feladata lett és egyre szűkült a specialisták tudományterülete. És persze olyan specialistákról van szó, mint Faraday, Gauss és Darwin; Helmholtz és Clausius. Szóval a differenciálódás és a Mendelejev-szindróma áll az egyik oldalon, ahol az okokat és előnyöket vesszük számba. A másik oldalon áll a differenciálódás traumája. A differenciálódás ugyanis csonkolással jár, élő, természetes erek, idegszálak elvágása: az, hogy adott jelenségek természetes magyarázata más tudományban található meg. Zemplén Géza azt tanította, hogy szerves vegyületek szerkezetét kizárólag szerves kémiai eszközökkel fel lehet deríteni, vagyis szerves kémiai reakciókkal végrehajtott lebontással és szerves kémiai reakciókkal végrehajtott totálszintézissel.

Mutass kevesebbet