Érclovas a város felett

Dermedt kisfiú ül a szikár igazgató előtt. Honnan is érezné meg zavarában, hogy az igazgató is szereti a kutyákat, neki is fáj, ami a kisfiúval történt: mostohaapja megölte legjobb barátját, a kutyáját. És az író is a gyerekkel érez. Nemcsak ebben az elbeszélésben, hanem a többiben is. Vaszját pajtásai krumpliszsáknak csúfolják, mert nem értik, hogy a kövér, esetlen fickó álmaiban ragyogó páncélban hősi tetteket hajt végre, míg egyszer az életben bebizonyíthatja, hogy milyen lovag is ő. Tonja a jégpályára indul a srácokat bosszantani, vidáman keringőzni, de egy sebesült katona útját állja, s a kisfiú, korcsolyával a hóna alatt, egy nagyszerű ember életét menti meg. Kiru nem ekkora hős mégis róla beszél az egész város, amikor egy magas ház párkánya fölé kúszik, hogy közelről megszemlélje az érclovast. Csupa élő gyerek, csupa valóságos történet, s a gyerekek emberséges hite, a költői ábrándok, ámulások, gondolatok emelik a mindennapok fölé ezt a valóságos és mégis rendkívüli világot.

Mutass kevesebbet