Erdélyi fiatalok

A két világháború közötti haladó ifjúsági mozgalmak történetének egyik legizgalmasabb és legellentmondásosabb fejezete: "1929 nemzedékének" (ekkorra növekszik meg ugrásszerűen a kolozsvári román egyetemre és főiskolákra beiratkozott magyar nemzetiségű hallgatók száma) szellemi útkeresése és közéleti szerepvállalása. Ennek a nemzedéknek volt a független, demokratikus fóruma az 1930-ban megindult Erdélyi Fiatalok című havi - majd az anyagi helyzet romlásával: negyedévi - folyóirat, amelynek első ízben sikerült a romániai magyar értelmiségi fiatalság körében megteremtenie a világnézeti tájékozódás nyitott, toleráns szellemi műhelyét és azt a közéleti iskolás, amely a dolgozó néposztályok iránti társadalmi és nemzeti-nemzetiségi felelősség jegyében nevelte tagjait. Az Erdélyi Fiatalok már puszta megjelenésével is merész kihívásnak bizonyult: meglepetésszerűen elébe vágott annak, hogy a kisebbségi élet belső demokratizálódását előmozdítani hivatott értelmiségi ifjúság a jobboldali politikai erők befolyása alá kerüljön. A lap kelet-európai látószögből szemlélte a kisebbségi helyzetben felnőtt ifjúság alternatívakeresést, a romániai valóságra irányította a figyelmet, a legkorszerűbb társadalomtudományi módszerek tanulmányozását és alkalmazását szorgalmazta, s célul tűzte ki a román nép és az együttélő nemzetiségek kölcsönös közeledésének a megteremtését. Nem kétséges tehát, hogy az Erdélyi Fiatalok (és az általa életre keltett, irányított ifjúsági mozgalom) korszerű értékelése elodázhatatlan tudományos feladat. Kiadói vállalkozásként pedig a most közölt dokumentumgyűjtemény a két világháború közötti romániai magyar szellemi élet belső hullámmozgását feltáró forráskiadványok sorát gyarapítja.

Mutass kevesebbet