Erdészettörténet a visszacsatolt országrészekről 1938-1944

Jogi és lelki Trianon Ajánlás Halász Aladár könyvéhez Amikor az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződést Magyarország törvényei közé 1921:XXXIII. tc-ként becikkelyezték, lelkileg egy nép, egy nemzet állt ellen. S egy nép, egy nemzet hitt abban, hogy ez az igazságtalanság nem maradhat így, tehát a helyzet jogilag is megoldódik, az ezeréves rend helyreáll. A trianoni Magyarország revizionista politikája mögött tehát igazi nemzeti egység állt. Az igazságba vetett hitből aztán következett, hogy az országot vezető politikusok Trianon revízióját valódi nemzetközi jogi keretek között látták megvalósíthatónak. A (második) világháború felé sodródó Európában mindez azonban csak részlegesen volt megvalósítható, mivel előbb Ruszinszkó esetében, majd a felbomló Jugoszláviában a terület(visszaszerzésnek a nemzetközi jogi alapjai jórészt hiányoztak. Ott volt azonban az egységes magyar meggyőződés: az elszakított országrészek visszaszerzése jogos. Trianon ezen, részben jogi, részben lelki revíziója óriási élményt jelentett annak a nemzedéknek, amelyik hitt Nagy-Magyarország feltámadásában. Ennek egyik tanúja éppen a jelen könyv szerzője, Halász Aladár. S az örömben talán nem is róható fel nekik, hogy a lelkileg soha el nem fogadott Trianon lelki revíziójának árát, kifizetendő számláját nem látták. Csak az ország hadszíntérré válása, majd a „felszabadulás" keserűsége döbbentette rá őket, hogy a jogi Trianont (ezúttal az 1947 február 10-én aláírt új párizsi békeszerződés - 1947:XVIII. tc - alapján) tudomásul kell venni. Ha ezek után nem is kezdték az iskolákban nap nap után a tanulást a „Magyar Miatyánk"- kal, a magyarság jobbik fele mégis tovább hitt Trianon revideálhatóságában. A lelki Trianont a kommunizmus proletár internacionalizmusa se tudta elérni, bár a nemzettudat kétségkívül olvadt. Ráadásul ezt egy újabb jogi Trianon, tudniillik a Helsinki Záróokmány (1975) országhatárokra vonatkozó kitétele tovább erősítette. A magyar nemzettestek szomszédos országokban való sorvadását az 1990-es évek „alapszerződései" egy újabb jogi Trianonnal segítették elő. S akkor jött az igazi lelki Trianon is: 2004 december 5-én a trianoni Magyarország „lakossága" nem vállalt közösséget a jogi határokon kívül rekedt magyarsággal. A kör bezárult, az 1918 ősze óta tartó vesszőfutás akár véget is érhet. "Ein retrogrades Volk" - állította rólunk Hitler; „a magyarkérdés csak vagonkérdés" - mondta Sztálin, „a magyarokkal mindent meg lehet csinálni, mert nem mernek lázadni" - mondják jelenlegi szomszédaink. Valóban? A lelki Trianon nem revideálható? A „hungaropesszimizmus" megöli nemzetünket? Sütő András 75. születésnapján a soproni országzászlónál mondta: ha nem tudjuk elérni Trianon revízióját, akkor nemcsak a határokon túli magyaroknak, hanem az anyaországiaknak is végük van. Mi ezt akkor döbbenten hallottuk, de a 2002 óta eltelt néhány év is megmutatta: a lelki Trianon revíziója elkerülhetetlen. A határok nélküli Európa, és a globalizáció mákonya (ha úgy tetszik: „áfiuma") elleni „orvosság" csak a magyarság lelki egységének helyreállítása, azaz Trianon ilyen értelmű revíziója lehet. Ehhez pedig az egyik út múltunk igazi értékeinek birtokba vétele. Következésképpen Halász Aladár könyve egy építőkő abban a falban, amely a lelki Trianon útjába állhat.

Mutass kevesebbet