Erdők, mezők, vad ligetek

A jugoszláviai magyar népballadák kutatása az utóbbi egy-két évtizedben annyira fellendült, hogy a különféle közlések száma ma már eléri a harmincat, ezek között azonban méltatlanul kevés drávaszögi ballada szerepel. Ezt a hiányt és mulasztást pótolja ez a könyv, amelyben 52 önálló balladatípusnak összesen 133 változatát találja az olvasó. Ezek a számok - Erdélyt kivéve - bármely magyar nyelvterület balladakincsével felveszik a versenyt, Jugoszlávián belül pedig először jelennek meg olyan irodalmi és népköltészeti ritkaságok, mint a történeti Szilágyi és Hajmási, a legendás Szálláskereső Jézus vagy akár a Kétféle menyasszony és még több más. Ezek közül az első ballada - kisebb mértékben még több is - az eddigi kutatások eredményeit is jelentősen módosítja. Katona Imre és Lábadi Károly, a könyv összeállítói Vargyas Lajos nagy balladamonográfiája után is próbáltak újat mondani: míg az ismert kutatónál csak 27 itteni előfordulású balladatípus található meg, a szerzőpáros további 25-ről készített kisebbfajta monográfiát. A kötet szerkesztőinek arra volt legfőbb gondjuk, hogy e drávaszögi balladákat elhelyezzék a jugoszláviai balladakincs egészén belül, majd a magyar nyelvterületen is, nem feledkezve meg a nemzetközi - főként délszláv - kapcsolatokról sem. Olyan szociológiai szempontokat is érvényesítették - pl. a balladai szereplők társadalmi helyzete, a balladák élete és szerepe falun és hasonlók-, melyek eddig jobbára kimunkálatlanok voltak. Vizsgálták a balladaénekesek életkorát, összetételét, a falvak közötti különbségeket, a balladák éneklésének alkalmait és az egész műfaj lassú haldoklását. Megállapításaik nemcsak helyi, hanem nemzeti-nemzetközi tanulságokkal is jártak. A földrajzi nevek, a balladák "forgalma" - vagyis hol és kitől sajátították el ezeket - és egyéb adatok alapján kiderítették, honnan kerültek ide a balladák, mely tájakkal volt és van legélénkebb kapcsolatuk. Kiderült, hogy a közeli Szlavónián kívül elsősorban nem a Dunántúl, hanem a Bácska és egyáltalán az Alföld felé vezetnek a legsűrűbb szálak. Más tájakkal összevetve az is világossá vált, hogy a Drávaszögben a balladák "elnőiesedése", vagyis a nők körébe való teljes visszavonulása még nem annyira előrehaladott, mint pl. a Bácskában, de már tovább jutott, mint a szomszédos Szlavóniában, tehát a vizsgált táj köztes helyzetben van. Ugyanígy átmeneti jellegű a fejlődés a régi és újabb balladákat illetően is: a kettő itt még egyenlegben van, és bár a balladák lassú elhalásának lehetünk szemtanúi, meglepően sok helyi, rövid életű, új stílusú történet is feljegyzésre került.

Mutass kevesebbet