Érik a ropogós cseresznye

"– ​Utálsz? – Utállak! – vágja a snájdig Gepernay őrnagy képébe Kaplony István félbemaradt műegyetemi hallgató és karpaszományos tizedes, aki úgy látszik, semmi kis rangja ellenére a fronton a szerencse fia, mert a híres Zsazsa, a háborús évek – és az azokat megelőző évtizedek – ünnepelt operett-primadonnája személyesen ajánlotta a nagyhatalmú félszemű ezredes úr, Kijevben ez idő szerint élet és halál ura figyelmébe. És ez a fiatalember, ahelyett, hogy bekönyörögné magát valami biztonságos irodába, jó messze minden bombától és golyótól, a partizánokkal tele brjanszki erdőbe helyezteti magát! Mentségére legyen mondva: azt hiszi, hogy ez az erdő legföljebb akkora, mint a Hűvösvölgy, „partizánfrontról” pedig soha életében nem hallott. Megérkezik a brjanszki erdő sűrűjébe, és mit talál ott? Takaros, nyírfával díszített gerendaház-támaszpontot, tisztességes parancsnokot és jókedvű katonákat. Puska nem dörren, akna nem robban – mi nem lövünk, akkor ők sem lőnek… De meddig folyhat ez a játszma? Közvetlenül a doni és a sztálingrádi vereség után?"

Mutass kevesebbet