Erkölcs és irodalom (aláírt)

Tudom, szokatlan és merész vállalkozás 16 ív terjedelemben összefoglalni a magyar irodalom történetét a kezdetektől máig. Mégis próbálkozom vele. Izgalmas volt a feladat, öröm végigolvasni mindazt, amit magyar irodalomnak nevezünk, felhőtlen boldogság visszaidézni régmúlt korokat, életre kelteni nagy alkotókat, s felfedezés ráébredni arra, hogy íróink nemcsak szorosan vett irodalmi feladatokra vállalkoztak, hanem korszakról korszakra tudatosan formálták, alakították és jobbították a nemzet erkölcsét. Olyan eseményeket teremtettek vagy plántáltak hazai talajba, amelyek a szépre, a jóra és az igazság útjára vezérelnek. Ha szabad így mondanom: munkám erkölcsi nézőpontú. Arra törekedtem, hogy azokat a törekvéseket állítsam középpontjába, amelyek az erkölcsi igazságok művészi megjelenítésére irányultak. Igyekeztem irodalmunk fejlődésének teljes képét adni, olyan írókat is visszaállítva a folyamatosságba, akikre sokáig a gyanú és a gyanúsítások árnyéka esett. Egy nemzet számára mindig veszélyes, ha hajdani nagysága elveszítésén kesereg, s nem a haladás útját fürkészi. Irodalmunkban ugyan tetten érthető a csüggedés és letargia is, mégis mozgósított, s a legnemesebb emberi értékek kialakítását szolgálta. Olyan üzenete ez, amely napjainkban sem veszített időszerűségéből. Könyvemet a fiataloknak és irodalmunk minden barátjának - tanárának és olvasójának - ajánlom. /Rónay László/

Mutass kevesebbet