Erkölcstan - 11. éfvolyam

Erkölcstan: ez az összetett szó nagyon sokféle érzést és ellenérzést, helyeslő és ellenkező gondolatot vált ki. Végre-valahára ismét megjelent az iskolában - örvendeznek sokan. Mások összerázkódnak az "erkölcstan" hallatán, mert a szó kegyes vagy erőszakos prédikációra emlékezteti őket. Nem kevesen úgy vélik, hogy az "erkölcs" és a "tan" két merőben különböző fogalom erőszakos összekapcsolása. Egyesek azzal érvelnek (szerintünk helytelenül), hogy az erkölcs egy érzék vagy érzés, ami velünk születik, és vagy elkopik, vagy megmarad, de tanítani nem lehet. Mások meg arra hivatkoznak, hogy az erkölcsre az élet tanít, elsősorban példák segítségével (ezzel nagyjából egyetértünk), iskolás módon nem lehet belénk sulykolni. Ami a "sulykolás"-t és az "iskolás módon"-t illeti, még egyet is értenék, de azzal már nem, hogy az iskolában ne lenne helye akár az erkölcsi nevelésnek (vagyis a minden emberben meglévő erkölcsi érzék kiművelésének), akár az erkölcstan - igen, jól hallotta a kedves olvasó - oktatásának. Egy olyan tantárgynak, mely megismertet a helyes magatartás (vagyis az értékekhez való megfelelő viszony) alapelveivel, és feltárja az értékekhez való viszony kulcskérdéseit, amelyek az ember sorsától elválaszthatatlanok.

Mutass kevesebbet