Erzsébet királyné és a magyarok

Számtalan könyv született már Erzsébetről, de ilyen, mint ez, még nem. Még senki nem írta meg ennyire regényesen, de egyben korabeli tudósítások, visszaemlékezések, naplóbejegyzések és magánlevelek alapján – azaz a lehető leghitelesebb források segítségével – Erzsébet történetét arra koncentrálva, ami az ő életében az egyik legfontosabb dolog volt: hogy Magyarország királynéja! Azzal a szeretettel, amit magyarként érezhetünk iránta, aki, mondhatjuk, szívében is magyar volt. Erzsébet kétszer tért magához eszméletvesztést követően, és mindkétszer magyarul szólalt meg először. Szerette férjét, Ferenc Józsefet, de szerette Andrássy Gyula grófot is – igazi, mély barátsággal, amelyet, ahogy egyszer fogalmazott, „nem mérgezett meg a szerelem”. Szerette magyar udvarhölgyeit, szeretett hazánkban tartózkodni (jobban, mint Bécsben), és mindent megtett azért, hogy Ausztria kiegyezzen Magyarországgal. Káli-Rozmis Barbara pedig szeretettel és csodálattal írta meg könyvét egy különleges nőről, anyáról, királynéról, költőről, mélyen érző emberről, akit kora egyik legszebb asszonyának tartottak. Nemcsak a legszebb volt, hanem az egyik legkülönlegesebb ember is, aki rendelkezett valamilyen egyedülálló varázzsal. „Valamivel” – ahogyan magyar udvarhölgyei fogalmaztak –, ami ellenállhatatlanná és feledhetetlenné tette, és amely miatt többen a házasodásról is lemondtak azért, hogy őt szolgálják. A mai napig tartó magyar Erzsébet-kultusz is nagyban köszönhető ennek a különleges „Valaminek”. Habár a királyné magyarokkal való kapcsolata áll a középpontban, egy teljes életrajzot tart a kezében az olvasó. A szerző nagy hangsúlyt helyez a nem vagy kevésbé ismert, illetve elfeledett részletek megelevenítésére, ezáltal is rendkívül sok érdekességet kínál az olvasóknak. A gazdagon illusztrált kiadvány számtalan olyan képet tartalmaz, amely most először lát nyilvánosságot.

Mutass kevesebbet