És mégis mozog a Föld

Érdemes elolvasni. Nagyon meglehet szeretni az 5 fiút a "csittvári krónikásokat" akiknek emiatt menni kell a kollégiumból. A főszereplő mégis Jenőy Kálmán aki a poétaság felé húz de akkor az anyai örökségből kíván tagadva. Viszontagságos élet, nagyon érdekfeszítően izgalmasan elmesélve, mintha valódi híresség lenne. Sírtam a végén.

Ötven év után is ezt tartom Jókai egyik legszebb regényének. Emléket állít benne a reformkor kezdetén induló irodalmi nemzedéknek. A főhős, Jenőy Kálmán sorsát Csokonai, Katona, Bajza életrajzi elemeit is felhasználva, de legfőként Kisfaludy Károly életútjára alapozva beszéli el. Nem nélkülözi ez az írás sem a romantikus szerelmet, sem a hazafias pátoszt, de a szerző mértékkel adagolja őket, s még a csipetnyi szentimentalizmus sem ártott meg a regénynek. A számos népi figura és az ízléssel kiporciózott anekdotikus epizódok eleven színeket kölcsönöznek a reformkor rajzának, és Jókai a vándorszínészek viszontagságos életéről sehol nem ír ilyen szeretettel, mint ebben. A jellemek sem szimplán fekete-fehérek, mint – sajnos – oly sok más művében; az író itt kellően ellentmondásossá teszi őket: Csollánné Katinka figurája kifejezetten színes, de Kálmán sem az a Superman, mint mondjuk Kárpáthy Zoltán…

Eppur si muove! Mikor Galilei ezt az emlékezetes mondást tevé, megdobbantá lábával a földet; éppen csak ezt a kis darabját a földnek felejté el megrúgni, ami itt a Kárpátoktól a Dunáig kikerekítve fekszik; az egész föld mozdult, hanem ez az egy darab állva maradt.