És mégis Viktória I-II.

Részlet az I. kötetből: Mr. William Ross és Mr. George Higgins kora reggel meglátogatták Monsieur de Boucher-t. Monsieur de Boucher feleségével éppen reggelinél ült, kávét és süteményt fogyasztottak. A napsugár behatolt szalonjukba, amelynek ablakai a Themzére néztek. A hosszú ablakok tárva, nyitva állottak. Egy vitorlás bárka könnyedén úszott kikötőhelye felé, amelynek cölöpjén egy sirály gubbasztott. Két vagy három gyerek csüngött a folyót szegélyező falon, egyenesen az öntött vas balkonok alatt. Enyhe szellő játszott a platánfa leveleivel, ahogy a fa koronája York Stairsnél a víz fölé hajolt. A folyó szürke fényben csillámlott, a magával ragadott hordalék úgy homályosította a tükrét, mint a rozsda az acélét. Monsieur de Boucher, kínai selyemből való reggeli öltönyt viselő, szép és elégedetlen Apollo, a kandallóhoz támaszkodott; keserűen kifejtette feleségének véleményét az angol kávéfőzés felől. Az asszony a kis kerekasztal előtt ült, amelynek közepén, a reggeliző készlet között, cukorral hintett, eperrel teli kinai tál állott. Madame de Boucher bő redőkben omló ezüsttel átszőtt zöld pongyolát viselt. Kecses vállát habfinom csipke-sál takarta. Gazdagon feltornyozott, sötétvörös haját nem borította púder. Nyaka hosszú volt és bájos, mint Baldovinetti Madonnáé. Hófehér holdkő arcát gyengéd pír borította, szeme zöld fényben csillogott. Mezítelen karját óriási opálköves karperec díszítette. Az opálok úgy ragyogtak, mint a nap világította buborék.

Mutass kevesebbet