Esszék, tanulmányok I-II.

"1939. február 3. Életem egy kis vidéki városban kezdődött, a múlt század nyolcvanas éveinek elején, olyan ez, mintha regényben olvasnám, olyan, mint egy távoli idill, amit úgy találtak ki, hogy valószínű legyen... A saját életem nem nagyon izgatott. Túlságosan is simának tetszett, nemigen lehetett várni tőle semmi meglepetést. Utam előre el volt készítve, családi és hivatali vonalon, körülöttem békében tespedt a világ... Kártyáztunk, ittunk, vendégeskedtünk és politizáltunk, de közben nem történt semmi, évről évre... Én közben felnőttem, elvégeztem tanulmányaimat, s kikerültem a messze Erdélybe, a havasok közé... egy napon aztán egyszerre minden megváltozott... mindenki a jövőt találgatta... Budapesten már a levegő is megváltozott, a gépkocsiknak valóságos puskaporszagát éreztem... A biztonságérzés és nyugalom eltűnt a világból... Lassan eltűnt a szellemi erőd szilárdságába vetett hit is, a könyvek összevissza csúszkáltak, mint a rossz téglák... Észre kellett vennünk, hogy senki se figyel ránk, és senki se törődik velünk. Hangunk elszállt a szélben... Közben eltűnt az ifjúság és az egészség is. Engem éveken át egy gonosz kór keze is fojtogatott: szó szerint fuldokolva és lihegve jártam a világot, mintha a levegő kiapadt volna körülöttem... Az élet örök hitegető... Egy nap a lélegzetet adja vissza, másnap megcsillantja szemünkben a reményt... Fecskéket is láttunk már ezen a nyáron... Mondják, a fecskék visszatérése jót jelent, a ház, ahová ők visszatérnek, nyugalmat és boldogságot ígér... Én még azt hiszem, hogy visszajönnek, még nem lehetnek olyan nagyon messze." Babits Mihály

Mutass kevesebbet