Ész és bűbáj

Szabédi László. Ész és bűbáj. Budapest, 1943. Magyar Élet kiadása. [4] + 127 + [1] p. Félvászon kiadói borítóban. // „Az itt következő cikkekben tévedéseket akartam eloszlatni, valóságokra akartam figyelmeztetni... ... Felfogásom szerint senkisem gondolkozhat más helyett, a „szellem embere"-nek sem lehet ez a feladata. A szellem embere is csak maga helyett gondolkozhat; azonban mérlegre teheti más gondolkodását, kifürkészheti az idegen meggyőződések jármában botorkáló milliók valódi meggyőződését. Nem igazságok termelésére és propagálására, hanem igazságok felfedésére és tudatosítására kell törekednie. Mert az igazság nem terem, hanem van. Azelőtt is van, mielőtt ismernők, és miután megismertük, sem változik. Van, ha kedves is nekünk, és van, ha nem szerettük is. Van, ha hirdetjük is, és van, ha nem szeretjük is. Van, ha hirdetjük is, és van, ha de is tagadjuk. ... A nemzet sorsán aggódó magyart ma minden oldalról bűbájosok kísértik. Ezeket a kísérteteket arról ismerheted meg, hogy követelőznek és fenyegetőznek, nem azt szeretnék tudni, hogy mit akarsz, hanem azt hozzák tudomásodra, hogy helyetted mit akarnak ők ... Lehet, hogy jót akarnak, lehet, hogy az édenkertbe akarnak vezetni, egészen bizonyos, hogy tévednek, mert nem a valóságra akarnak építeni, hanem az Isten munkájába kontárkodva valóságokat akarnak teremteni.

Mutass kevesebbet