Eszmélet 119.

E számunk írásai ismét két nagyobb témakört ölelnek fel. Az egyik egy fontos vitakérdés, amely erősen megosztja a marxista hagyomány szellemében alkotó gondolkodókat is: vajon Marx (és eszmetársa, Engels) gondolkodásában mennyiben érhető tetten a kor, a kortársak „eurocentrizmusa”: az európai (és északamerikai) történeti fejlődés sajátosságait (túl)általánosító korlátozottsága. E kérdés kapcsán „elkísérjük” az idős, már beteg Marxot Algírba, s újraközöljük a honi szakirodalomban alig ismert áttekintő vázlatát (konspektusát) az algériai földbirtokviszonyokról. Szintén e témakörrel összefüggésben járjuk körül az európai gondolkodásba ismeretelméletileg mélyen beágyazott, ugyanakkor politikailag is erőteljesen motivált muzulmánellenesség/iszlamofóbia jelenségét is, amely elválaszthatatlan a – korábbi számainkban már érintett – nemzetközi migráció és az ún. menekültkérdés ügyétől (is). A másik nagy tematikus blokkban egy eddig nálunk nem szerepeltetett részdiszciplina: a társadalom- s azon belül főként a munkaföldrajzi kutatásokra összpontosító kritikai (marxista) földrajztudomány sajátos közelítéseinek bemutatására vállalkozunk, a tudományterület két kiemelkedő képviselőjének egy-egy tanulmányán keresztül.

Mutass kevesebbet