Eszt/etika

Az „első szó - előszó" jogán csupán a különösnek tűnő cím magyarázatára szeretnék szorítkozni. Nem korrektori felületességből adódó sajtóhiba: „esztetika - esztétika", nem is ortológiai félrehallásból adódó elírás: „eszt/etika", hanem tudatos választás eredménye a címadás. Napilapoknál töltött évtizedes újságírói gyakorlatom megtanított rá, hogy a figyelemfelkeltés egyik hatásos eszköze a „blickfang"-os (első pillantásra megkapó) cím. Vallják be: némiképp érdekesebb, mintha egyszerűen, és tényszerűen „művészetelméleti tanulmányok" vagy „esszék és tanulmányok" elnevezéssel illetem vállalkozásomat! Ráadásul a szokatlanságon túl ennek az összevonásnak: esztétika-etika - eszt/etika, tartalmi jelentősége is van, nevezetten annak megvallása, hogy számomra minden esztétikai kérdés végső soron etikai problémát vet fel. Minden művészeti alkotás értelme - de nem eredetének magyarázata - hatásában rejlik. Ez a hatás mindig változó, de mindig társadalmi-szociológiai közegben realizálódik, mégpedig viszonylatok, relációk sorozatán keresztül. Ebben a vonatkozásban foghatjuk fel a műalkotásokat magatartás-modellekként, amelyekben a művész morális lényként manifesztálódik. A műalkotás a kultúra része és alkotó elemeként csak ezáltal töltheti be azt a társadalom érdekei szerint való regulatív szerepét, amelyért a művészet, mint célra orientált emberi tevékenység az idők mélyén, a „szocializálódó" őskorban megszületett.

Mutass kevesebbet