Etelközi fohászok

Nehéz gondolatokkal forgattam lassan kerekké, egésszé való kötetünk imádságait, énekszövegeit és a dallamok lejegyzéseit. Röviden, tömören és pontosan meg kellene határoznom, és le kellene írnom, hogy mit is jelent, milyen szereppel is bír a moldovai csángó-magyarok közössége számára az imádság, az Istennel folytatott személyes és közösségi párbeszéd. Van-e valamilyen érzékelhető szerepe vallásuk és nyelvük fönnmaradásának? 2005. május 5-én reggel ez járt a fejemben, a kérdés tartalmi megválaszolásához kerestem tényeket, szép, olvasmányos megszövegezéséhez pedig szófordulatokat. Áldozócsütörtök volt, napos, hűvös, szeles, mégis szép májusi idő, talán épp olyan, mint amikor a Názáreti Jézus fölvétette a mennybe. Olyan a napsütés, olyan a szél is s mi mégis szinte-szinte feledjük az Ő utolsó földi szavait: "És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!" (Mt 28,20) 2005. május 5-én reggel Újkígyósra érkezett Jánó Ilona, a híres lészpedi szent leány. Este, és másnap "jókor reggel" beszélgetésünket hangszalagra rögzítettem. Visszahallgatva a felvételt, úgy érzem, mindazt, amit a moldvaiak imádságos voltáról szeretnék elmondani, nálam sokkal hivatottabban és lényegretörőbben, egyetemes és nemzeti történelmünkbe illesztve fogalmazta meg Jánó Ilona: Mikor a - Isten Turnu Bábelnál összevigyítette a nyelveket, mincsak azétt akarta a Jóisten, hogy több nyelven legyen dicsérvel, imádval, kérvel. Látomásomban megvót ez es. Mikor nekem megmutiotta a háborút a Szűz Anya, akkort mutitotta, hogy mi jön a háború után.

Mutass kevesebbet