Eufémia

"Az Eufémia utolsó heteinek hiteles története c. munkát Bús János tetőfedő barátomtól kaptam - írja a regény bevezetőjében Czakó Gábor. - János éppen Ágnes lányát látogatta meg munkahelyén a Nyelvtudományi Intézetben, amikor betört a fordítógép termének üvegablaka, és egy doboz (fém?) hullott elébük. A doboz összetört. Ági fölvette, s nyomban látta, hogy valami írásszerűséget tartalmaz. Csak annyi ideje volt, hogy e szikár tényt megállapítsa, a betűk nyomban halványulni kezdtek, a papír porladni. Ágnes - aki a fordítógép kezelője - ösztönös szakmai rutinnal belehelyezte az egészet a gépbe és elindította az "ismeretlen nyelvek" programot. Mire a fordítás (?) elkészült, az eredeti kéziratból csupán egy zacskó por került elő." Eufémia a rend, a célszerűség és korszerűség legtökéletesebb megvalósulása, a létező és az elképzelhető világok legjobbika, ahol látszólag minden a lehető legnagyobb rendben van. A dolgozók kényelmes beton lakóüregekben élnek, a levegő nagyfokú szárazanyag-tartalma miatt szájkendőt viselnek, és mióta a nagy magasságban repülő harci gépek tervszerűen kiaknázták a Föld ózonburkát, azóta csupán a városok fölött elhelyezett szmogpajzsok védik az emberiséget a veszedelmes ultraibolya sugárzástól. Valami mégis megzavarja az idill állapotokat, olyannyira hogy hamarosan végveszélybe sodorja Eufémiát: "Az óvoda udvarán felütötte fejét a fű..."

Mutass kevesebbet