Eugéne Delacroix naplója

Ifjúkorom drága barátai, két nagy magyar festő – Rippl-Rónai József és Kernstok Károly – műtermében találkoztam először Delacroix naplójával. Festők, akik általában nem sokat tartanak a festészettel foglalkozó irodalomról (mintahogy e naplóbeli vallomása szerint maga Delacroix sem tartott róla sokat) már megjelenése óta a festészet valóságos bibliájaként forgatják ezt a naplót. E tény igen magas értékelését jelenti Delacroix följegyzéseinek. Azt jelenti, hogy itt nemcsak egy nagy művész és jelentékeny ember már önmagában véve is érdekes vallomásairól van szó, nemcsak azt, hogy egy vérbeli festő mondja el bennünk kétségtelenül mértékadó és tökéletesen szakszerű véleményét a festészetről, a maga legsajátabb matérájáról és mesterségéről, hanem azt is, hogy ez a festő el is tudta mondani azt, amit akart, másszóval: hogy ez a festő kitűnő író is volt egyszersmind.

Mutass kevesebbet