Európa alkotmánytörténete

„Az ​Értől az Óceánig” Egy évtizede, hogy a jogtanuló ifjúság, a jogtörténész céh s a historikus kérdések iránt érdeklődők számára a Püski Kiadónál közreadtam Európa jogtörténete (1996) c. könyvemet, amely eddig négy kiadást ért meg. Benne elsősorban a német és osztrák tudományosság kimunkálta „újabb magánjogtörténet” eredményeit foglaltam össze; ám ennél mélyebbre is ástam. A 'hazai' – elsősorban germán eredetű – nemzeti jogokra fölhasználtam a német jogtörténeti irodalom csúcsteljesítményének, az öt kötetben megjelent kézikönyvnek (HRG 1-5., 1971-1997) a friss hozadékait. Először azon német jogterületen kívül, melynek a magyar intézményekre és tudományosságra máig befolyása van. A szomszédság és az együttélés okán is, amely sokszor nem is volt békés vagy harmonikus. Könyvem tanúsága és tanulsága – távolabb a Rajnán túli Nyugatra is tekintve az, hogy a középkori európai „közös jog” (kánonjog és római jog: ius commune) hatására is a magyar jog – bizonyos werbőczyánus sajátosságaival – megfelelt a Rómára tekintő keresztyén Európa mindenkori jogainak. Sajátosságai – így különösen az ősiség – inkább a történelmi időbeli túlélésük miatt tűnhetnek különlegesnek, hiszen pl. a családi kötöttségek szerte Európában léteztek germán, szláv – és magyar szokásjogi alapokon egyaránt. E könyv, Európa alkotmánytörténete a középkori és újkori közjogi intézményeket tárja föl a meghatározó jelentőségű államokban, a párhuzamos fejlődés mellett a jelentős eltérések jegyében. A belefektetett munka terhei túl közeliek még ahhoz, hogy tanulságait e helyütt levonhassam. Szándékom az volt, hogy korban és térben az egyetemes alkotmány- és jogtörténet egyre szélesedő tematikáját nem követve ne „mindenből egy keveset”, hanem a fontosnak vélt témákról inkább többet nyújtsak hallgatóimnak, olvasóimnak. Mert csaló és félrevezető az a rendszereket is sajnálatosan átívelő „igény”, hogy tények helyett úgymond „nagy összefüggéseket” tárjunk föl és tanítsunk. A história a megtörténtek tudománya, azok ismerete nélkül pedig tanulságai és hatásai sem sajátíthatók el! Könyvem megírt előadások és tanulmányok foglalata. Az alkotás sorrendje persze fordított: előbb voltak a részkutatások, s csak utánuk következett az ezekre alapított, mások eredményeit is fölhasználó összegzés: e tananyag. Vallom: magyar jogtörténész először hazai matériával foglalkozzék, sőt ezzel pályája végéig ne is hagyjon föl. Be a levéltárakba! Enélkül a szükségképpen „másodlagos irodalom” – kiadott források, összegző szakmunkák – alapján kutatható egyetemes európai alkotmánytörténetet sem művelheti. Különös szerencsém, hogy a DAAD s más intézmények jóvoltából mindkét minősítő értekezésemet (1976/77, 1985/86) részben vagy egészben külhoni – elsősorban német és osztrák – kutatások összegzéseként is írhattam meg. Ennek pedig meghatározó szerepe lett további munkásságomra, így e könyvemre is. „Az Értől az Óceánig.” Érmelléki-nyíri szülőfalumból, egykori bihari hajdú mezővárosból: Bagamérból elindulva, históriájával debreceni diákkorom óta máig foglalkozva, immáron több mint négy évtizede – Szeged, Miskolc és Debrecen jogi fakultásain – gondozva tudományszakomat bocsátom most közre újabb összegzésemet: az Európa alkotmánytörténeté-t. Szolgálja az 1989/90-i fordulat óta oly fontos ügyet: közös múltunk jobb megismerése révén a ma és a holnap Európájába illeszkedő, ám mégis magyar nemzeti intézményeinek a megőrzését. Mert Györffy István óta tudjuk: Európa nem arra kíváncsi, mit vettünk át tőle, hanem arra: mit adtunk és adunk érte cserébe. Ruszoly József

Mutass kevesebbet