Európa köldökén

„Jólesik ​fölfedezni, hogy azzal is megértjük egymást, aki nagyon különbözik tőlünk. Egy szerető, akinek alig értem a nyelvét, egy ókori kínai filozófus, egy ausztrál kikötőmunkás kézfogása egy tengerparti kocsmában, egy öreg néger szaxofonos mosolya. Az a legjobb bennünk, ami túlhatol rajtunk és eljut a másik emberhez. A szóbeli és szótlan megértés, amely átmegy a határokon.” „Minden regényíró a maga módján foglalkozik műfaja nézőpontjából a cselekmény, az akció, a kaland problémájával. Kézenfekvő: a létezés mint kaland. Az írói túlélés mint kaland. Az alkalmazkodás és elrugaszkodás dilemmája. Realizmus és radikalizmus. Középeurópaiság: a bennünk hordozott, kivethetetlen dilemmák tudatosítása. Nincsenek a huszadik századi kelet-közép-európai történelemben folyamatos hagyományok. Ránk kényszerítődött a változás. Állandóan átmeneti állapotban élünk. Kétszáz éve tart ebben a régióban a késleltetett átmenet a polgári társadalomba. Ha kétszáz éve átmenetben élünk, akkor vajon nem éppen ez a tartós valóság?” „De miért is ne jönne közbe valami trauma? Most először lenne szerencsénk? Nehezen hihető. Miért ne robbanna fel a kísérleti palack? Nem lehetetlen, hogy a demokratikus nyitás ismét kijárási tilalommal és internálásokkal végződik. Hány embert kell letartóztatni, hogy ismét csend legyen? Nem szoktunk túl nagy számot mondani, ha erre fordul a szó.”

Mutass kevesebbet