Európa Moszkóvia-képe a XV-XVI. században

"A muszkák (...) oly epikur gonosz, istentelen csalárd és hazug emberek, hogy lehetetlen róluk eleget írni. Fél évig éltem köztük, tehát jól kiismertem őket, de mondhatom is, hogy ez az ország a fajtalanságnak, paráználkodásnak és egyéb bűnöknek oly fészke, aminő nincs több a világon" - summázza tapasztalatait Zalánkeményi Kakas István, erdélyi diplomata és utazó az orosz népről és országról a XVII. század legelején. Véleményével nincs egyedül: ekkorra számos hasonló jellemzés látott napvilágot, s Európa nyugati részében Moszkóviát már egy ideje elkönyvelték a barbárság és kegyetlenség honának. A kötet arra vállalkozik, hogy az egykorú nyugati források összevetésével egy árnyaltabb, sokrétűbb, a valósághoz közelebb álló kép bontakozzék ki Moszkóviáról és lakóiról. Az európai szerzők Oroszországot bemutató műveiből megismerhető, milyen volt az idegenek helyzete Moszkóviában, hogyan viszonyultak a külföldiekhez az oroszok, hogyan tisztelték uralkodójukat, az milyen hatalommal rendelkezett, milyenek voltak az ítélkezési szokások, a nép helyzete. Papírra vetették, milyennek látták az orosz népet, az ország természeti adottságait és gazdagságát, részletesen írtak a kereskedelemről és a városokról s talán legtöbbet az ortodoxiáról. E források alapján megváltozhat néhány máig ható, közkeletű - de az újabb kutatások tükrében immár elavultnak tűnő - nézet arról, hogy Oroszország és Európa századokon át tudni sem akart egymásról, s csak a nagy reformer, I. Péter nyitott ablakot Európára.

Mutass kevesebbet