Európai építészet (dedikált)

Öt esztendővel ezelőtt tanulmánykötetet adtam közre a városépítésről. Már akkor is, de azóta különösen nehéz idők jártak városok és épületek, építészet és építészek számára egyaránt. A rombolás szelleme kerekedett felül az építésé helyett. Európa csatatérré, majd nagy része romhalmazzá vált. Most már az újjáépítésnél tartunk, legalább is beszélünk róla. Egyenlőre inkább csak tervek készülnek, a valóság, a megvalósulás képe igen sivár. Az egykor gazdag Európa ma szegény. Attól, amit az új építőművészet ígért, szinte távolabb vagyunk, mint azelőtt. Holott építeni akarunk s építenünk kell. Az építész, aki nem építhetett, még csak nem is tervezhetett, az íráshoz nyúlt és a rombolás látványa, a pillanat sivársága elől a múltba menekült, hogy onnan merítse egy jobb jövő képét. Az európai építészet múltja olyan mély, olyan gazdag, hogy reményt nyújt a jövőjét illetően is: reményt arra, hogy ennek az építészetnek mind itt Európában, mind Európán kívül még sok lehetősége és mondanivalója van. Ezek az újabb tanulmányok is nagyrészt a nehéz időkben születtek, s ezért talán éppen most időszerűek, amikor még ugyan alig építünk, de a jobb jövőben bíznunk s ezért dolgoznunk kell. Azoknak ajánlom, akik bíznak és dolgoznak.

Mutass kevesebbet